Mikor találták fel a drótfűrészt

A drótfűrész, különösen modern formájában gyémánt huzalfűrészként, a 20. század elejétől származik. A huzal vágási célú felhasználásának koncepciója a 19. századra nyúlik vissza, a márvány vágására használt csavar- vagy drótkőfűrész kifejlesztésével. A modern gyémánthuzalfűrészhez vezető jelentős előrelépések azonban a század közepén kezdődtek.

Az 1950-es években, a szintetikus gyémánt technológia megjelenésével a tudósok elkezdtek kísérletezni gyémántrészecskék drótfűrészekbe ágyazásával. Ez az innováció nagymértékben javította a fűrészek vágási hatékonyságát és tartósságát. A gyémánt gyöngyfűrészek első sikeres alkalmazását a bányászatban 1953-ban mutatták be. Az 1970-es évekre a gyémánt huzalfűrész-technológia kiforrott, és széles körben elkezdték használni az építőiparban és a kőfeldolgozó iparban.